18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 3.rész

- Akkor a shopingolás lefújva, gondolom.
- Elég valószínű.

- Gondolom már kijózanodtál. - Alított be vasárnap Grace hozzám.
- Úgy ahogy.
- Na és, milyen volt az első bulid?
- Hát, fura… - Vörösödött el a fejem mikor visszagondoltam a szombat reggelre.
- Ennél bővebb válaszra számítottam… De amúgy mit csináltatok ti Andy-vel az udvaron? Totál részegen jöttél vissza.
- Beszélgettünk.
- Hogy te milyen bőbeszédű vagy ma reggel… - Mondta ironikusan.
- Még egy kicsit fáj a fejem.
- Oh! De, várj… Te hol is voltál mikor felhívtalak?
- Öm, itthon.
- És mikor jöttél haza?
- Reggel, nem tudom hánykor.
- Hm… és hol voltál egész este?
- Mi? Hát ott a buliban.
- Miután visszajöttetek Andy-vel hadováltál valamit és eltüntetek mind ketten, most, hogy belegondolok öt se láttam…
- Tényleg? - Röhögtem kínosan. - Biztos bementünk valami szobába… - De hülye vagyok! Az összes ki fogás közül pont ezt kellett mondanom!
- Most mi van? - Kérdeztem mivel Grace elég furán nézett rám.
- Nagyon, nagyon fura vagy te nekem…
- Valóban? Miért?
- Semmi.
- Hö?
- Nem jössz át? A bátyám holnap indul a turnéra és elég sokáig nem látom, így ma át jön és dumálunk kicsit.
- Pia mellet? Mert nincs kedvem még egyszer berúgni.
- Nem dehogy is, csak beszélgetünk.
- Nem, inkább most nem.
- Hát jó, te tudod. Akkor, szia.
- Szia. - Miután elment nem tudtam csak így ülni és várni a, nem is tudom mire, így gondoltam sétálok egyet. Végül találtam egy kávézót, ami valami csoda folytán nyitva volt vasárnap, és ezt az alkalmat ki is használtam és rendeltem egy jó erős kávét. Ez egy elég kicsi, de hangulatos kis kávézó volt, alig voltak néhányan, ami nem is meglepő mivel vasárnap mindenki a családjával van. Apropó család, nem is mondtam még, hogy miért is nem élek a családommal. Ez igen egyszerű, elköltöztem. Nem történt senkivel semmi nem halt meg még senkim csak egyszerűen nem bírtam ott élni. Nagyon szeretem a szüleim meg minden, de néha azért kell egy kis nyugalom így Amerikába költöztem. De sajnos nem Los Angeles-be, mert elég drága házak vannak ott így a kevésbé híres Kansas városába jöttem. Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy Grace miért itt lakik, amikor simán mehetne a csodálatos Los Angelesbe. Ez azért van, mert a nagyszülei itt élnek, mivel ők nem vágynak arra a nagy nyüzsgő városi életre, nem mintha itt nem lenne, de a riporterek kevesebb eséllyel keresik itt őket. Grace pedig úgy döntött, hogy közel akar maradni hozzájuk.
Épp azon gondolkoztam, milyen sokat is szoktam magamban gondolkozni, amikor az ajtó harangja csilingelt és kinyílt az ajtó én meg lefagytam. Nem hittem el amit látok az lépett be aki miatt direkt nem mentem Grace-el, hogy ne találkozzunk.
- Hát te? - Jött oda.
- Hát én? - Kérdeztem vissza kínosan.
- Hogy, hogy vasárnap délelőtt itt ücsörögsz?
- Nem tudom, és te miért vagy itt?
- Tudod ez elég vicces.
- Mi?
- Igazság szerint azért vagyok itt, hogy… ne sértődj meg nincs semmi bajom veled, de, hogy ne találkozzunk és tessék… Ilyen az én szerencsém. - Erre nem tudtam mit mondani csak elkezdtem röhögni. - Hát most mit röhögsz?
- Semmi. - Erre elég durcásan nézett így csak elmondtam. - Én is pont ezért vagyok itt, azt gondoltam, hogy te is ott leszel Grace-nél.
- Hát ennyit erről. De komolyra fordítva a szót, a múltkori…
- Ne! Kérlek, ne beszéljünk erről…
- Figyelj ez nekem is elég ciki, de meg kell beszélnünk.
- Igen tudom… De ne most.
- Hát jó.
- Köszi.

18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 2.rész

Ez után már nem emlékszem, hogy mi történt, még annyi rémlik, hogy visszamentünk én valamit hadováltam Grace-nek, Andy meg még vagy két pohárral biztos ivott. A többi töksötétség.
A legközelebbi emlékem az, hogy sajogó fejjel, meztelünk a szintén meztelen Andy mellett ébredtem. Fogalmam nincs, hogy mi történt, de nem sejtek sok jót.

Andy
Már mikor felébredtem éreztem, hogy nem lesz semmi ez a nap. Juliet és köztem szinte érezhetően szikrázott a levegő. Nem kell túl sok, hogy robbanjon. És ez az incidens nem is váratott sokáig magára.
- Mond hol voltál te tegnap este?! - Kezdte Juliet.
- Mondtam már, hogy a fiukkal! Különben is tegnap te sem voltál itthon!
- A barátnőimmel voltam! Csak nem feltételezed, hogy megcsaltalak!
- Nem! Én meg sem említettem volna! Te hoztad fel!
- Hogy lehetsz ilyen…
- Na, milyen? Mond ki!
- Ilyen, faragatlan tuskó! Aki esténkét valami 2 centes k*rvával csal!
- Még én, csallak? És mi van azokkal a mézes mázos telefonbeszélgetésekkel?!
- Az, az… A fenébe is hagyj békén!
- Örömmel! - Azzal kiviharoztam a házból, nem tudtam hova megyek, csak valahova, gyorsan. Történetesen Ashley-nél kötöttem ki.
- Hé, szia! Mi van veled ilyen hirtelen?
- Asszem szakítottunk.
- Ezt nem mondod komolyan…
- De.
- De mégis hogyan?
- Hé, kérlek most ne… Valami piára van szükségem.
- Jack Daniels jó lesz?
- Na, látod? Ezért vagy te a legjobb haverom.
- Haha, szóval csak a kollekcióm miatt…
- Meny már. - Bokszoltam vállba. - Nem így értettem.
- Ebből már nem jössz ki jól! - Nevetett fel hangosan majd kapcsolódtam hozzá én is, ezért Ashley a legjobb barátom mert akármilyen sz*rul vagyok meg tud nevettetni.
- Te hallod. - Kezdett bele.
- Nem, süket vagyok…
- Jó, oké, akkor majd leírom. - És komolyan elővett egy papírt és egy tollat.
- Nehogy leírd! - fenyegettem meg.
- Akkor csak nem vagy süket. Szóval, ugye nekem CC-nek és Ronnie-nak jelenleg nincs kapcsolatunk így a Valentin napot nem tudjuk kivel tölteni, úgyhogy elmegyünk bulizni. Mivel már te is single vagy… Eljöhetnél.
- Oké.
- Mi? Komolyan mondod?
- Igen.
- Mond, mennyire viselt meg a szítás?
- Mi van? Menny már, jobb, mint otthon kushadni ABBAN a házban.
- Akkor ezt megbeszéltük.

Épp nagyban röhögtünk mikor begurult a taxi Ronnie húgával, és egy barátnőjével.
- Sziasztok, fiúk! - Jött oda elsőként Grace majd a barátnője is, aki nem tagadom elég csinos volt.
- Ő a legjobb barátnőm, Rina. - Mutatta be. Mint kiderül, ismer minket és állítása szerint szereti is a zenénk, de nekem elég sok kételyem van ezzel kapcsolatban, minden esetre tagadja. Úgy láttam, hogy eléggé rosszul érzi magát, nem sokat járhat bulizni, így, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget hoztam neki egy italt, majd kimentünk.
- Mi a baj? Nem bírsz annyira minket, de nem akarod Grace-t megbántani? - Próbálkoztam még egyszer, de makacsul még mindig azt állítja, hogy imád, de nem is értem, hogy miért nem akarok neki hinni, csak olyan fura.
- Jól vagy? - Kérdeztem, rá mert nem kicsit elkezdett köhögni.
- Ig-gen, csak ne-em bíro-om a füstö-öt. -Én akkora barom vagyok! Mi a fenéért nem vettem észre, hogy rosszul érzi magát? Gyorsan indultam volna valami innivalóért, de utánam szólt, hogy van még. És meglepetésemre egyszerre lehúzta.
- Jobban vagy? - Van egy olyan érzésem, hogy ez a sör kicsit sok volt neki, és nem is tévedtem, nem kicsit becsípett és valami lovakról meg macskákról hadovált. Gondoltam ilyen állapotban úgysem lehet vele beszélni így én is berúgtam. A következő amire emlékszem az hogy reggel sajogó fejjel, meztelünk fekszünk Rinával egy ágyban.

Rina
- Aszta de k*rvára fáj a fejem! Mi a jó fene történt tegnaaa… - Halkult el mikor körbe nézett.
- Sejtelmem sincs. - Mondtam lángoló fejjel. - De nekem most el kell mennem.
- Hova?
- Ö, izé meg kell néznem a macskám. - Jól van Rina ennél átlátszóbb hazugságot nem is találhattál volna… - Akkor, szia! - Rohantam ki a szobából. Akkor hülye vagyok, hogy lehettem ilyen felelőtlen? És miért kellett így elrohannom? Lefogadom, többet nem látom… És Grace is tuti aggódni fog, csak így felszívódtam. De különben is ez az ő hibája! Ő rángatott bele! Más részt viszont én egyeztem bele… Mondhattam volna, hogy nem. Ajj, olyan sikíthatnékom van! Ebből a magammal folytatott kis eszmecserémből a telefonom csengése zökkentett ki, ami majdnem a szívrohamot hozta rám.
- Rina! Hová tűntél?
- Én? Itthon vagyok. - Mondtam tetettet nyugodtsággal.
- Rinaa! Ne csinálj, ilyet többet azt hittem elraboltak vagy mit tudom én!
- Jó, jó bocsi.
- Na és, te hogy vagy? Nekem szétmegy a fejem.
- Szint úgy…
- Akkor a shopingolás lefújva, gondolom.
- Elég valószínű.

18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 1.rész

Rina vagyok éppen ma 18 éves és végzős egyetemista, egy átlagos lány egy átlagos iskolában szürke hétköznapokkal egy bökkenővel, a barátom pont most szakított velem.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tetted!
- Mit? Az istenért, mond már el mit tettem!
- Tudod te azt jól! - Csak, hogy értsétek, azzal vádol, hogy megcsaltam a legjobb barátjával, ami természetesen nem igaz!

- Hé Rina péntek van! - Rohant le Grace a legjobb barátnőm.
- Tényleg? Hű ha! - Mondtam cinikusan.
- Ajj, már tudod ez mit jelent!
- Ő, nem?
- Elmegyünk bulizni!
- Na, ne! Azt már nem! - Mindig is utáltam buliba menni, ez most sincs másképp.
- Ne csináld már, léci! Ha rosszul érzed, magad esküszöm, haza megyünk.
- De ma estére van programom.
- Na, kíváncsi vagyok!
- Várnak a párnáim.
- Mi van? Menny már!
- Naa, nem ér lenézni a programom!
- Figyelj ahelyett, hogy otthon itatod az egereket a miatt a bunkó miatt, a helyett akár szórakozhatsz egy jót is! - Vigyorgott mindent tudó mosollyal.
Végül nagy nehezen, de bele mentem. Egy kis infó Grace-ről, ő is 18, mint én és eléggé hasonlítunk egymásra, sokan meg is kérdezik, hogy ikrek vagyunk-e de ez elég valószínűtlen mivel az én családom elég szegény az övé viszont milliomos, ami nem is meglepő hisz ő a nagy Ronnie Radke húga. A kis mázlista… Nem mondom, hogy soha nem irigyeltem, viszont soha nem kívánnám neki az én sorsom, nem is biztos, hogy kibírná hisz egész életében el volt kényeztetve.

Az egész délutánom azzal töltöttem, hogy ruhát keressek a bulira, nem sok sikerrel. Nem szoktam szórakozó helyekre járni így nincs ilyen alkalmaknak megfelelő öltözetem. Végül Grace hozott nekem a sajátjai közül, neki persze tele van a szekrénye ilyenekkel.
- Mára kölcsön adom, de sürgősen be kell szerezned normális ruhákat is!
- Nekem ez a normális. - Mutatattam az öltözetemre, ami egy fekete csőfarmerből és egy szürke rövid ujjú pólóból állt.
- Hát igen egy szürke egérnek… De te nem vagy az! Ezen sürgősen változtatni kell! Holnap el is megyünk bevásárolni!
- Direkt kínzol?
- Hahaha, látom, humorodnál vagy ennek örülök.
- Nem viccnek szántam…
- De jól áll neked ez a ruha! Több ilyet kellene hordanod!
- Észre sem vesz…
- Hm? Mondtál valamit?
- Nem, nem semmit.

 - Itt is vagyunk! - Pattant ki Grace a taxiból és integetve megindul egy társaság felé.
- Hé Grace! Várj, kik ezek? - Szóltam utána.
- A bátyám haverjai, jó fejek ne félj! Gyere! -Azzal megfogta a kezem és szó szerint oda ráncigált a füstölgő bagázshoz.
- Sziasztok, fiúk! - Köszönt Grace miközben a bátyját üdvözölte.
- Helló! - Köszönt mindenki.
- Csak ide értél. És kit hoztál magaddal? - Kérdezte Ronnie.
- Oh, ő a legjobb barátnőm, Rina.
- Sziasztok. - Nyögtem ki nagy nehezen, sosem szerettem a figyelem központjában lenni…
- Rina ő a bátyám R-
- Igen tudom, Ronnie. - Ő a Falling in Reverse front embere és imádom a zenéiket.
- Jaj, tényleg el is felejtettem, hogy imádod őket! A többiek pedig-
- Andy, Ashley és CC… - Próbáltam úgy beszélni, hogy ne nagyon látszódjon, hogy mennyire kib*szottúl örülök, hogy találkoztam velük. Hisz ők a nagy Black Veil Brides emberei, minden számukat kívülről fújom.
- Nahát, ha így ismersz minket, akkor gondolom a rajongónk vagy… - Mondta Andy.
- Ami azt illeti igen, elég nagy rajongótok vagyok!
- Nem igazán látszik rajtad…
- Eh? - Komolyan ilyen béna volnék? - Pedig imádlak titeket!
- Fura egy rajongó vagy. - Állapította meg Ashley.
- Miért?
- A legtöbben ilyenkor ugrálnak örömükben, meg aztán nem is vagy feketében…
- Háát, nem tartottam olyan fontosnak, hogy fekete ruhákat hordjak, ez nem határozza meg, hogy szeretlek e titeket.
- Ez igaz, de hófehérben vagy. - Jegyezte meg Andy.
- Hehe, tényleg… - Egyszerűen olyan nagyon béna vagyok!! Belül már szinte szárnyalok örömömben! De nem vagyok jó az érzelmeim kimutatásában, és ez amúgy sem az én ruhám! Nekem a legtöbb természetesen fekete!
- Na, jó akkor menjünk. - Mondta Grace. Basszus szép indítás volt mondhatom… Gratulálok Én! Leégetted magad a kedvenc bandád előtt! El sem akarják hinni, hogy a rajongójuk vagyok… Jut eszembe!
- Hol vannak a többiek? Jake és Jinxx? - Ők a BVB gitárosai.
- Valentín nap van! A barátnőjükkel természetesen. - Mondta CC.
- Értem… És Andy?
- Mi van vele?
- Hogy, hogy nincs Juliettel?
- Ja, szakítottak. - Mondta tök lazán.
- Mi van? Ez komoly?
- Mi? - Jött oda Andy.
- Öhm, semmi…
- Azt kérdezte, hogy mi van Juliettel. - Mondta el CC.
- Oh, semmiség. - Gurított le egy jó nagy adag sört. - Hozzak neked? - Indult el a bárpulthoz.
- Igen, köszi.
- Na, milyen a buli? -Pördült oda Grace.
- Zajos…
- Na, ne már, legalább próbáld meg élvezni!
- Jó, de egy kicsit kimennék.
- Megyek veled. - Mondta Andy miközben átnyújtotta a söröm.
- … oké.
- Rina, ugye? - Kérdezte miközben rágyújtott.
- Igen.
- Mi a baj? Nem bírsz annyira minket, de nem akarod Grace-t megbántani?
- Mi? Nem dehogy! Én, tényleg imádlak titeket!
- Nem kell megjátszanod Grace inkább Directioner.
- Tisztában vagyok vele! És ez nem az én- - Befejeztem volna, a mondatot csak épp rám jött a megfulladhatnék. És nem akart elállni a köhögésem.
- Jól vagy?
- Ig-gen, csak ne-em bíro-om a füstö-öt.
- Jaj, bocsánat, mindjárt eloltom.
- Se-emi baj.
- Nem, figyelhettem volna jobban. Innod kéne, várj, hozok valamit.
- Nem ke-el! - Próbáltam utána szólni. - Itt va-an még a sö-ör!
- Ja, tényleg. - Aztán elég nagy hibát követtem el, lehúztam egyszerre a nem kis pohár sört, úgy, hogy nem vagyok hozzá szokva a szeszes italokhoz.
- Jobban vagy?
- Igen, már nem is kapar a torkom.
- Akkor jó, mit akartál mondani?
- Ja öhm, azt hogy ez nem az én póni lovam, ez egy félre értés én szeretem a cicákat. Várj, mit is kérdeztél?
- Miről beszélsz? Mond milyen gyakran szoktál inni?
- Hát mikor a macik játszanak, néha lecsúszik egy két pohár a jó vadászat érdekében.
- Hu-hu, oké. - Nevetett fel Andy és ő is megitta a sörét. Ez után már nem emlékszem, hogy mi történt, még annyi rémlik, hogy visszamentünk én valamit hadováltam Grace-nek, Andy meg még vagy két pohárral biztos ivott. A többi töksötétség.
A legközelebbi emlékem az, hogy sajogó fejjel, meztelünk a szintén meztelen Andy mellett ébredtem. Fogalmam nincs, hogy mi történt, de nem sejtek sok jót.

18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? Előszó

Sziasztok!
Az előző Történetemet a Baljós Felhők Gyülekezetét kicsit laposnak érzem így kicsit most azt szüneteltetem, majd ha jön valami jó ötlet akkor majd lehet folytatom, de lehet hogy törlésre kerül a sor. Na de nem ez a lényeg! Most jön egy új történet, ugyan azokkal a szereplőkkel egy kis változással. Ez most nem a gimis éveket mutatja meg, ez egy kicsit felnőttesebb szemszögből "játszódik". Na de nem is szaporítom a szót jó olvasást! :D

Baljós Felhők Gyülekezete 1.fejezet 3

Az új lány

3.rész

- Igazából már csak elkeseredetten próbáljuk a látszatot fenntartani… De már semmi sem olyan, mint régen volt… De ha nem sietünk, tényleg elkésünk!
- Tényleg! Akkor merre is?
- Gyere! - Indult meg Jack az egyik irányba. - Basszus már elkezdték az órát! - Hallgatózott a terem ajtaján.
- Na és aztán? Attól még be kell mennünk!
- De a Fater ki fogy nyíri, ha még egyszer beküldenek hozzá!
- És akkor mit akarsz csinálni?
- Nem tudom.
- Jaj, már gyere! Majd mondom, hogy nekem segítettél. - Azzal Rina be is kopogott és benyitott.
- Elnézést a késésért de-
- Nincs semmi baj, gyorsan menjetek helyre, fontos megbeszélni valónk van. - Intette le őket a tanár.
- Nem föcink van? - Kérdezte suttogva Rina.
- De de bejött az offő azzal, hogy halaszthatatlan megbeszélni valónk van. - Válaszolt Adam.
- Mint már említettem a mostani osztálykirándulás eltérő lesz a többitől, erről lesz szó ismét, ez azért nem várhat az osztályfőnöki órával mivel a kirándulás jövő héten lesz.
- Mi? - Kérdezte valaki. - De hát még most kezdődött el az iskola.
- Mint már mondtam én magam sem látom ezt át, hogy miért kell ilyen előre hozni és miért vannak ilyen szigorú szabályok.
- És ki hozta ezt a döntést?
- Ezt sem tudom pontosan az igazgató annyit mondott, hogy osszam ezt meg veletek, és hogy a felettesek mondták a kirándulást.
- Milyen felettesek?
- Nem tudom, gyerekek, nem tudom… Nos, én ennyit akartam, további szép napot. – Azzal kisétált a teremből.
- Oké akkor vegyétek elő a tankönyvet. - Mondta a föci tanár.
- Tényleg elég rendhagyó kirándulás lehet, ha a 2. Héten már megyünk is. - Vetette oda Jack.
- Nocsak, újra beszélünk? - Nevetett Adam.
- Haha nagyom vicces kedvünkben vagyunk! - Tetette durcásságot Jack.
- Nehogy megint összevesszetek nekem! - Aggodalmaskodott Rina. Erre a fiuk elnevették magukat.
- Gyerekek! - Szólt hátra a tanár.
- Egyébként Adam. - Kezdte Rina. - Véletlenül nem szerepeltél már TV-ben vagy akárhol amit vetített a TV?
- Nem rémlik, miért?
- Annyira ismerős vagy valahonnan.
- Ugyan! Eltudnád őt képzelni színészként? - Vágott közbe Jack miközben Adammal össze néztek.
- Végeredményben, igen...
- Haha, ez jó vicc! - Nevetett Jack kétségbe esetten.
- Jack? Jól vagy? - Kérdezte Rina.
- Igen miért?
- Nem tudom, olyan fura vagy.
- Jack reggelente mindig ilyen, nem olyan nagy dolog. - Próbálkozott Adam is. - Most mi van? - Kérdezte mivel Rina elég furán nézett.
- Furák vagytok. - A fiuk épp szólásra nyitották a szájukat de a csengő megszakította őket.
- Adam wc-znem kell. - Mondta Jack.
- Akkor menj a mosdóba. - Értetlenkedett Rina.
- Te ezt nem érted, kell Adam is.
- Mi van? Minek? Nem fogom tartani a-
- Nem azért! Csak gyere már!
- Anyám...
- Hé, Rina te kikkel leszel egy csapatban? - Támadták le rögtön a lányok.
- Még nem tudom...
- Gyere! Legyél velünk!
- Hé, miért nem hagyjátok, hogy ő döntsön? - Jött oda egy elég magas srác.
- Juuuj, Ronnieee csak nem tetszik az új lány? - Jött oda egy másik lány elég sipákolós hangon.
- Hát, nem tagadom, nem egy csúnya teremtés. - Kacsintott Ronnie Rina-ra.
- Hékás én is itt vagyok! - Háborodott fel Rina. - Itt mindenkinek mániája úgy beszélni a másikról mintha itt se lenne?
- Jaj, bocsáss meg nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. - Mászott bele Rina aurájába.
- Hé, Ronnie, te mindenkivel kikezdesz? - Jött vissza Adam.
- Dehogy is! Csak a szép lányok érdekelnek!
- Oh, így már mindjárt más! Amúgy mi a téma?
- A csajok le akarják nyúlni Rinát.
- Honnan?
- A kirándulásról.
- Khm, még mindig itt volnék! - Szólt közbe Rina.
- Azt már nem, ő velünk lesz! - Hagyta figyelmen kívül Rinát Jack.
- Miii?? - Visította az egyik lány. - Nem lehet veletek! Egy hétig az erdőben egy házban veletek???
- Miért? Megvédjük minden veszélytől.
- Nem pont erre gondoltam...
- Erről értelmetlen vitáznotok mert úgyis én döntöm el kikkel leszek! - Próbálkozott ismét Rina hiába, senki sem figyelt rá.
- Meg aztán ha veletek is lesz akkor is csak hárman vagytok! Kell még valaki.
- Itt vagyok én negyedik embernek! - Mondta Ronnie.
- Azt már nem! Nem hagyjuk, hogy három fiúval legyen egy hétig.
- Hát ez kész, észre sem vesznek. - Sóhajtott lemondóan Rina. Az szünet végére megegyeztek, hogy a fiúk vesznek mindenkinek egy fagyit, cserébe Rina velük lesz a kiránduláson.
- Hé, nem vagyok eladó! - Háborodott fel Rina ismét hiába.
- Jó akkor megegyeztünk. - Hagyták figyelmen kívül Rinát, és fogtak kezet.

Baljós Felhők Gyülekezete 1.fejezet 2

Az új lány

2.rész

- Mi mit mondtatok? Bocsi nem figyeltem.
- Min jár a fejed? Hm? Csak nem tetszik valamelyik? - Vihogtak össze a lányok.
- Nem, nem dehogy!
- Akkor? - Mosolyogtak össze sejtelmesen. Rina éppen szólásra nyitotta a száját mikor megszólalt a csengő.

- Jól van, gyerekek mindenki üljön le a helyére! - Lépett be egy férfi tanár, minden bizonnyal az osztályfőnök. - Tudom, hogy elég korai, de ma az osztály kirándulásról fogunk beszélni mivel ez nem csak egy sima kirándulás, kicsit rendhagyó lesz. Egy erdőbe megyünk, ahol 4 fős csapatokba lesztek osztva és minden csapat kap egy faházat. Ne számítsatok arra, hogy esténkét át mentek egymáshoz, ez lehetetlen mivel a házak 20km-re vannak egymástól. Ruhát korlátlan mennyiségben hozhattok, viszont ételt csak az napit, úgyhogy ne csomagoljatok előre, mert átkutatják a táskátok és elvesznek minden „felesleges dolgot” - Mutatott idéző jelet a feje mellett.
- És ennek mi értelme van? Egy olyan kirándulás, amit nem élvezhetünk a barátainkkal? - Háborodott fel az első sorban valaki.
- Természetesen lehettek a barátaitokkal, a csoportokat ti választjátok meg, viszont ezt a döntést nem én hoztam. Én magam sem látom át ezt az egészet.
- És ez mikor is lesz? - Kérdezte Adam.
- A pontos időpontot nem tudom még, de megkért az igazgató hogy szóljak, hogy legyen elég időtök átgondolni mit is visztek majd magatokkal. Megkérek, valakit ossza ki ezeket a lapokat, ezen bővebben megtaláljátok az infókat, hogy miket is hozhattok és miket nem. Köszönöm a figyelmet mára ennyi. - Azzal összeszedte a cuccait és kisétált a teremből.
- Hát ez mi volt? - Kérdezte Rina a fiukat.
- Hát igen az ofő mindig ilyen, szokd meg. - Szedte össze a cuccait Adam.          
- Na és ennyire észrevehetetlen volnék?
- Egyikünk nevét se tudja nem csoda, hogy nem tűnt fel neki egy új gyerek.
- Oh, még jó, hogy CSAK az osztályfőnökünk…
- Ez van, de nem akarsz végre pakolni? Vagy itt szándékozod tölteni az éjszakát, akkor szólj, mert akkor nem várok.
- Ja, jó oké.

- Jack mikor ment haza? Észre sem vettem. - Kérdezte Rina már hazafelé.
- Rögtön a tanár után.
- És mi bántotta meg ennyire?
- Ez egy elég hosszú történet.
- Van időm. - Mosolygott Adamre Rina.
- Azt nem hinném, itt vagyunk.
- Oh, tényleg, hát akkor, köszi hogy haza kísértél.
- Nem tesz semmit. - Mosolygott Adam majd elindult a másik irányba.
- Hogy ezek milyen titokzatosak… - Nevetgélt magában Rina miközben bement a házba.
- Na, milyen volt az első nap? Az arcodat elnézve nem volt túl rossz.
- Anya! Szia! Igen jó volt, már van két barátom is… Illetve a másodikban még nem vagyok biztos, asszem összevesztünk.
- Az első nap összeveszni valakivel? - Nevetett fel Rina anyja Melina. - Na és? Mikor mutatsz be?
- Nem tudom, azért ennyire még nem vagyunk jóban.
- Hh, na, jó igaz, kérsz vacsit?
- Milyen kérdés ez? Persze!

Más nap reggel Rina izgatottan ment be az iskolába, mert ki akarat békülni Jack-el. Csak volt egy kis bökkenő, nem tudta melyik teremben lesznek…
- Basszus mindjárt csengetnek! - Toporzékolt az óra rendel a kezében.
- Eltévedtél? - Sétált oda hozzá Jack.
- Oh! Szia! Igen…
- Gyere.
- Figyelj bocs a tegnapiért kicsit túlreagáltam a dolgot…
- Nem igazából az én hibám…
- Akkor béke? - Nyújtotta Rina a kezét. Jack csak rámosolygott és ő is oda nyújtotta a kezét. - Na és, van valami gond közted és az apád között? - Jack nem válaszolt. - Jaj, bocsi, ha nem akarod, nem kell elmondani. De hülye vagyok!
- Nem dehogy nem gond, de ez egy hosszú történet.
- Hát ez kész! - Nevette el magát Rina. - És most az jön, hogyha mondom, hogy van, időm akkor mondod, hogy nincs, mert csengetnek?
- Valami olyasmi de…
- Tegnap Adam ugyan ezt mondta, nagyon jó barátok lehettek.
- Hát igen valamikor azok voltunk…
- Miért már nem vagytok?
- Igazából már csak elkeseredetten próbáljuk a látszatot fenntartani… De már semmi sem olyan, mint régen volt… De ha nem sietünk, tényleg elkésünk!
- Tényleg! Akkor merre is?
- Gyere!

Baljós Felhők Gyülekezete 1.fejezet 1

Az új lány

1.rész

Egy napsütötte keddi napon új tanuló érkezett a Beverly Hills-i Henry Wadsworth iskolába. Hosszú, fél göndör sötét szőke haja és zöldes barna színben pompázó szeme volt. Elég kistermetű lánykának született mivel éppen hogy megütötte a 150-es mércét.

- Sziasztok Rina vagyok, örülök a találkozásnak.  - Mosolygott bájosan az immár saját osztálytársaira.
- Jól van Rina kérlek, foglalj helyet. - Mondta a tanár. - Ott hátul a két fiú között. Úgy is mindig beszélnek talán te jó hatással leszel rájuk. - Hátra ment és elfoglalta a neki szánt helyet a két fiú között. Rina az egyik lánytól kapott füzetet hogy pótolja be az elmaradást. 3 összevont óra volt egymásután, ami lássuk be elég fura, de hát az egész iskola is fura, 3 fős padok vannak, gyakran akár 3 órájuk is lehet a diákoknak egyhuzamban stb. Rina hamar leírta az anyagot mivel nem volt sok, mert nem rég kezdtek új témakörbe. Mivel hamarabb befejezte, a tanár azt mondta neki, hogy csendben foglalja el magát. Elővett egy lapot és neki állt rajzolni. Egy ember vázlatát firkantotta le az üres lapra, de nem tudta, hogy milyen ruhát és arcot kapjon. Forgolódott párat, hogy kit is rajzolhatna, de nem igazán beszélt még senkivel így nem tudta. Aztán hírtelen felindulásból elkezdte a jobboldalán ülő unott fiút rajzolni. Gondolta, ha majd megmutatja, neki jobban összebarátkozhatnának. Már majdnem kész volt, a ruhájával, és a hajával már végzett, csak az arca hiányzott. Az arcát csak egy pillanatra látta mikor hátra ment, de az tényleg csak egy pillanat volt, és hát ennyi nem elég még a legprofibb rajzolónak sem. Hirtelen felindulásból elkezdett egy nagyon furcsa arcot megrajzolni. Szemét úgy alakította, hogy fura fekete körök voltak körülötte és a szemgolyója egész kicsi volt. Orrot nem rajzolt neki, így kicsit animés beütést keltett. Aztán a szája... A szája nagyon széles mosolyba húzódott, majdnem felért a szeméig, és mind ez egy elég groteszk látványt kölcsönzött. Minta fel lenne vágva. Nem tudta honnan jött ez az ötlete, de ezen muszáj volt kuncognia. A mellette ülő fiú természetesen meghallotta, hogy valamin nevet, amit nem értett mivel nem történt semmi olyasmi, amin nevetni lehetne így odanézett. Persze rögtön felismerte magát a rajzban mivel ugyanaz a ruha és haj, csak a fejét nem értette.
- Ez micsoda? - Kérdezte a fiú. Rina csak meredt a fiúra és nem tudott megszólalni, ugyan is megszólalásig hasonlított egy általa nagyon kedvelt sztárra.
- Hahó!
- Mi? Ja, semmi, csak unatkoztam.
- De ez én vagyok nem?
- Ööö... De. - Rina lehajtotta a fejét és a kezeit kezdte el tanulmányozni.
- És miért ilyen az arcom? - Értetlenkedett.
- Hát... Mert mikor hátra jöttem csak egy pillanatra láttalak és, hát... Ilyen lett.
- Hát nem mondom, hogy nagyon jófiús kinézetem lenne, de azért reménykedtem, hogy ennyire nincs pszichopata fejem…
Ezen Rinnek muszáj volt nevetnie.
- Te most kinevetsz? - Háborodott fel „a fiú”.
- Én? Dehogyis! - Nevetett tovább Rina.
- Szóval így állunk? - Vigyorgott ördögien.
- Tudod, most eléggé hasonlítasz a rajzomra. - Jegyezte meg szórakozottan Rina.
- Gyerekek! Ha kérhetem, szünetben folytassátok a társalgást! - Szidta le őket a tanár.
- Mi a téma? - Hajolt oda a „másik fiú”.
- Hát- - Kezdett volna bele Rina de a „másik fiú” félbeszakította.
- Amúgy Jack vagyok, te pedig Rina ugye? - Tette fel a költői kérdést ugyan is választ nem várt.
- I-
- Nem gáz ha Rin-nek hívlak ugye?
- N-
És miért váltottál iskolát?
- Az-
- Ahonnan jöttél ott mindenki ilyen dögös volt? - Stírölte Rina-t.
- Izé- - Vörösödött el.
- Vagy csak te voltál ilyen szemre való?
- Jack hagyd, már nem látod, hogy fél tőled?
- Tényleg? De cuki. - Jack pont olyan fejet vágott, mint amikor az anime karaktereknek macskafejet rajzolnak.
- Na, jó, elég volt! Mit képzelsz te magadról, hogy úgy beszélsz rólam, mint valami aranyos kis állatról, aki nem érti, amit mondasz? - Akadt ki Rina kicsit hangosabban a kelleténél.
- Fiuk mégis mi a fenét csináltok? Hagyjátok abba Rina szekálását! - Ordított hátra nem túl kedvesen a tanár. - Ne szóljak még egyszer! - Fenyegette meg őket.
- Amúgy ez itt Adam? - Kérdezte Jack mintha az előbb a tanár nem is őket szidta volna le.
- Hát izé, nem tudom őt rajzoltam le. - Mutatott a még „ismeretlen nevű fiúra”.
- Én vagyok Adam. - Világosította fel Rina-t az immár „ismert nevű fiú”.
-Óó értem, akkor igen. - Válaszolt Rina az előző kérdésre.
- És miért lett ilyen pszichopata feje? Mindig is tudtam, hogy nem száz a srác de, hogy ennyire pszichopatának találd… - Gondolkodott el Jack eme gondolat foszlányon.
- Én is itt vagyok. - Világosította fel Adam Jack-et.
- Jaj, tényleg, hoppá! - Erre a beszólásra Jack egy jókora nyaklevest kapott Adamtől, amit Jack sem hagyott annyiban.
- Hé-hé-hé! Ne rajtam keresztül! Gyilkoljátok meg egymást úgy, hogy én nem vagyok a közeletekben! - Akadt ki Rina azon, hogy a két fiú levegőnek nézi őt és rajta keresztül verekednek.
- Mi a…? Tünés az igazgatóiba! - Rikácsolt már-már a hisztéria roham küszöbén a tanár.
- Rin is- - Próbálta menteni a menthetetlent Jack.
- Mind a hárman! Rina majd beszámol a történtekről!
Így hát elindultak az igazgatóiba. Rina eléggé parázott, hogy most mi lesz éppen ezért furcsállta, hogy a fiúk különösen nyugodtak. Nem akart rákérdezni, de nagyon frusztrálta a kérdés, hogy még is mi a fenéért ilyen halál nyugodtak, míg ő majd meg pukkad a félelemtől, de nem kellet sokáig idegeskednie mivel hamar fényderült nyugodtságuk okára, amint beléptek az igazgatóiba -teszem hozzá kopogás nélkül-.
- Kopogn- - Kezdte volna a letolást az igazgató, de amint meglátta kik azok félbe hagyta. - Már megint mit csináltatok? Még el sem kezdődött ez a tanév…
- Hát persze, és lassan minden tanárról az állítod, hogy utál, mivel senki nem tűri el azt, hogy beszéltek.
- Nem is mondtam mindről!
- Jaj, tényleg az informatika tanár…
- Ennyi! Mondtam, hogy nem mind! - Fordult körbe színpadiasan.
- Na, jól van mindegy! De figyelj, az még elmegy, hogy titeket ide küldenek, de legalább ne rángassatok bele másokat! - Nézett Rina-ra az igazgató.
- Jaj, nem, nem keverek, bele engem semmibe nekem csak azért kellet jönnöm, hogy elmondjam mi történt. - Védekezett automatikusan Rina.
- Ó ennek igazán örülök, mivel tőlük csak olyan válaszokat kapok, mint a semmi vagy utál a tanár. Szóval mi történt?
- Hát izé, én… Öm… tényleg nem csináltak semmit, csak beszéltünk egy kicsit. - Kamuzott Rin.
- Na, látod Fater? Én megmondtam!
- Igen Jack látom. Na, hát, ha ez az elbűvölő kishölgy mondja, akkor elhiszem, mert nem feltételezném róla, hogy hazudik. De! Remélem, a jövőben nem változik meg a véleményem!
- Hát persze. - Ígérte meg Rin.
- Akkor mi mennénk. - Szolt oda Adam.
- Jaj, igen persze menjetek csak. De kislányom egy pillanat! - Szólt Rin után az igazgató.
- Igen? - Lépett vissza Rin az igazgató elé.
- Mond csak, hogy hívnak?
- Öm Rina Clark vagyok. - Az igazgató először nem reagált majd ismét megszólalt.
- Értem, szép neved van. - Gondolkodott el.
- Köszönöm szépen. Akkor most…
- Persze menj csak. - Zökkent vissza a valóságba.
- Viszont látásra. - Azzal Rina becsukta az ajtót, már éppen kezdett aggódni, hogy hogy fog vissza találni a teremhez a fiúk nélkül, de meglepetésére megvárták.
- Kösz, hogy nem köptél be. - Szólt Adam.
- Ó semmiség, meg aztán én is benne voltam a dologban… - Szabadkozott Rina.
- És amúgy mit akart tőled a diri?
- Megkérdezte a nevem… - Mondta furcsán Rina mert nem értette ez miért volt olyan fontos.
- Mivan?! Ezért visszahívott? Csak ezért?! - Akadt ki Jack eme aprócska tényen.
- Ezen miért kell így felháborodni?
- Már mért ne háborodhatnák fel azon, amin akarok?
- Felőlem azon háborodsz fel, amin akarsz, de ez úgy hangzott mintha zavarna, hogy az Apád foglalkozik velem!
- Mit érdekel, engem mit gondol rólad! A Fater is elmehet a búsba!
- Na, jó elég már ennek nincs semmi értelme! - Próbálta őket csitítani Adam.
- Te meg csak meg se szólalj! Andy!
- Azt hittem ezt már megbeszéltük…
- Ó igen persze megbeszéltük! Ne haragudj!
- Jack kérlek… - Azzal Jack sarkon fordult és elment.
- Most mi van? Ki az az Andy? - Értetlenkedett Rina.
- Mindegy.
- Valami rosszat mondtam?
- Dehogy csak Jack-et mélyen érinti, ha az apjáról van szó.
A nap többi részén Jack eléggé befordultnak látszott, ugyan Adam mondta Rina-nak, hogy nem az ő hibája, mégis magát okolta. De akármennyire akart neki segíteni nem tudott, mert félt, hogy csak
rosszabbá tenné a helyzetet. Mikor visszaértek a terembe már szünet volt és Rina-t a lányok rögtön letámadták.
- Szia Rina! Én Laura vagyok. - Ment oda az egyik lány.
- Én pedig Sasha. - És így mutatkozott be neki az összes lány. Persze egyik nevét sem bírta megjegyezni, nem is érti, hogy gondolják, hogy majd megjegyzi mind…
- Mire mondtad, hogy ne bánjanak veled úgy, mint egy aranyos kis állattal?
- És min verekedtek össze a fiúk?
- Hogy érted el hogy rosszban legyenek? Még sosem vesztek össze. - Egyik kérdés a másikat követte. Azonban az utolsó kérdésen fenn akadt, hogy értik, hogy még sosem vesztek össze? Ezek szerint tényleg miatta van ez az egész? De aztán eszébe jutott, hogy talán azért nem hangzik el több kérdés, mert talán választ várnak.
- Mi mit mondtatok? Bocsi nem figyeltem.
- Min jár a fejed? Hm? Csak nem tetszik valamelyik? - Vihogtak össze a lányok.
- Nem, nem dehogy!
- Akkor? - Mosolyogtak össze sejtelmesen. Rina éppen szólásra nyitotta a száját mikor megszólalt a csengő.