Baljós Felhők Gyülekezete 1.fejezet 2

Az új lány

2.rész

- Mi mit mondtatok? Bocsi nem figyeltem.
- Min jár a fejed? Hm? Csak nem tetszik valamelyik? - Vihogtak össze a lányok.
- Nem, nem dehogy!
- Akkor? - Mosolyogtak össze sejtelmesen. Rina éppen szólásra nyitotta a száját mikor megszólalt a csengő.

- Jól van, gyerekek mindenki üljön le a helyére! - Lépett be egy férfi tanár, minden bizonnyal az osztályfőnök. - Tudom, hogy elég korai, de ma az osztály kirándulásról fogunk beszélni mivel ez nem csak egy sima kirándulás, kicsit rendhagyó lesz. Egy erdőbe megyünk, ahol 4 fős csapatokba lesztek osztva és minden csapat kap egy faházat. Ne számítsatok arra, hogy esténkét át mentek egymáshoz, ez lehetetlen mivel a házak 20km-re vannak egymástól. Ruhát korlátlan mennyiségben hozhattok, viszont ételt csak az napit, úgyhogy ne csomagoljatok előre, mert átkutatják a táskátok és elvesznek minden „felesleges dolgot” - Mutatott idéző jelet a feje mellett.
- És ennek mi értelme van? Egy olyan kirándulás, amit nem élvezhetünk a barátainkkal? - Háborodott fel az első sorban valaki.
- Természetesen lehettek a barátaitokkal, a csoportokat ti választjátok meg, viszont ezt a döntést nem én hoztam. Én magam sem látom át ezt az egészet.
- És ez mikor is lesz? - Kérdezte Adam.
- A pontos időpontot nem tudom még, de megkért az igazgató hogy szóljak, hogy legyen elég időtök átgondolni mit is visztek majd magatokkal. Megkérek, valakit ossza ki ezeket a lapokat, ezen bővebben megtaláljátok az infókat, hogy miket is hozhattok és miket nem. Köszönöm a figyelmet mára ennyi. - Azzal összeszedte a cuccait és kisétált a teremből.
- Hát ez mi volt? - Kérdezte Rina a fiukat.
- Hát igen az ofő mindig ilyen, szokd meg. - Szedte össze a cuccait Adam.          
- Na és ennyire észrevehetetlen volnék?
- Egyikünk nevét se tudja nem csoda, hogy nem tűnt fel neki egy új gyerek.
- Oh, még jó, hogy CSAK az osztályfőnökünk…
- Ez van, de nem akarsz végre pakolni? Vagy itt szándékozod tölteni az éjszakát, akkor szólj, mert akkor nem várok.
- Ja, jó oké.

- Jack mikor ment haza? Észre sem vettem. - Kérdezte Rina már hazafelé.
- Rögtön a tanár után.
- És mi bántotta meg ennyire?
- Ez egy elég hosszú történet.
- Van időm. - Mosolygott Adamre Rina.
- Azt nem hinném, itt vagyunk.
- Oh, tényleg, hát akkor, köszi hogy haza kísértél.
- Nem tesz semmit. - Mosolygott Adam majd elindult a másik irányba.
- Hogy ezek milyen titokzatosak… - Nevetgélt magában Rina miközben bement a házba.
- Na, milyen volt az első nap? Az arcodat elnézve nem volt túl rossz.
- Anya! Szia! Igen jó volt, már van két barátom is… Illetve a másodikban még nem vagyok biztos, asszem összevesztünk.
- Az első nap összeveszni valakivel? - Nevetett fel Rina anyja Melina. - Na és? Mikor mutatsz be?
- Nem tudom, azért ennyire még nem vagyunk jóban.
- Hh, na, jó igaz, kérsz vacsit?
- Milyen kérdés ez? Persze!

Más nap reggel Rina izgatottan ment be az iskolába, mert ki akarat békülni Jack-el. Csak volt egy kis bökkenő, nem tudta melyik teremben lesznek…
- Basszus mindjárt csengetnek! - Toporzékolt az óra rendel a kezében.
- Eltévedtél? - Sétált oda hozzá Jack.
- Oh! Szia! Igen…
- Gyere.
- Figyelj bocs a tegnapiért kicsit túlreagáltam a dolgot…
- Nem igazából az én hibám…
- Akkor béke? - Nyújtotta Rina a kezét. Jack csak rámosolygott és ő is oda nyújtotta a kezét. - Na és, van valami gond közted és az apád között? - Jack nem válaszolt. - Jaj, bocsi, ha nem akarod, nem kell elmondani. De hülye vagyok!
- Nem dehogy nem gond, de ez egy hosszú történet.
- Hát ez kész! - Nevette el magát Rina. - És most az jön, hogyha mondom, hogy van, időm akkor mondod, hogy nincs, mert csengetnek?
- Valami olyasmi de…
- Tegnap Adam ugyan ezt mondta, nagyon jó barátok lehettek.
- Hát igen valamikor azok voltunk…
- Miért már nem vagytok?
- Igazából már csak elkeseredetten próbáljuk a látszatot fenntartani… De már semmi sem olyan, mint régen volt… De ha nem sietünk, tényleg elkésünk!
- Tényleg! Akkor merre is?
- Gyere!