18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 2.rész

Ez után már nem emlékszem, hogy mi történt, még annyi rémlik, hogy visszamentünk én valamit hadováltam Grace-nek, Andy meg még vagy két pohárral biztos ivott. A többi töksötétség.
A legközelebbi emlékem az, hogy sajogó fejjel, meztelünk a szintén meztelen Andy mellett ébredtem. Fogalmam nincs, hogy mi történt, de nem sejtek sok jót.

Andy
Már mikor felébredtem éreztem, hogy nem lesz semmi ez a nap. Juliet és köztem szinte érezhetően szikrázott a levegő. Nem kell túl sok, hogy robbanjon. És ez az incidens nem is váratott sokáig magára.
- Mond hol voltál te tegnap este?! - Kezdte Juliet.
- Mondtam már, hogy a fiukkal! Különben is tegnap te sem voltál itthon!
- A barátnőimmel voltam! Csak nem feltételezed, hogy megcsaltalak!
- Nem! Én meg sem említettem volna! Te hoztad fel!
- Hogy lehetsz ilyen…
- Na, milyen? Mond ki!
- Ilyen, faragatlan tuskó! Aki esténkét valami 2 centes k*rvával csal!
- Még én, csallak? És mi van azokkal a mézes mázos telefonbeszélgetésekkel?!
- Az, az… A fenébe is hagyj békén!
- Örömmel! - Azzal kiviharoztam a házból, nem tudtam hova megyek, csak valahova, gyorsan. Történetesen Ashley-nél kötöttem ki.
- Hé, szia! Mi van veled ilyen hirtelen?
- Asszem szakítottunk.
- Ezt nem mondod komolyan…
- De.
- De mégis hogyan?
- Hé, kérlek most ne… Valami piára van szükségem.
- Jack Daniels jó lesz?
- Na, látod? Ezért vagy te a legjobb haverom.
- Haha, szóval csak a kollekcióm miatt…
- Meny már. - Bokszoltam vállba. - Nem így értettem.
- Ebből már nem jössz ki jól! - Nevetett fel hangosan majd kapcsolódtam hozzá én is, ezért Ashley a legjobb barátom mert akármilyen sz*rul vagyok meg tud nevettetni.
- Te hallod. - Kezdett bele.
- Nem, süket vagyok…
- Jó, oké, akkor majd leírom. - És komolyan elővett egy papírt és egy tollat.
- Nehogy leírd! - fenyegettem meg.
- Akkor csak nem vagy süket. Szóval, ugye nekem CC-nek és Ronnie-nak jelenleg nincs kapcsolatunk így a Valentin napot nem tudjuk kivel tölteni, úgyhogy elmegyünk bulizni. Mivel már te is single vagy… Eljöhetnél.
- Oké.
- Mi? Komolyan mondod?
- Igen.
- Mond, mennyire viselt meg a szítás?
- Mi van? Menny már, jobb, mint otthon kushadni ABBAN a házban.
- Akkor ezt megbeszéltük.

Épp nagyban röhögtünk mikor begurult a taxi Ronnie húgával, és egy barátnőjével.
- Sziasztok, fiúk! - Jött oda elsőként Grace majd a barátnője is, aki nem tagadom elég csinos volt.
- Ő a legjobb barátnőm, Rina. - Mutatta be. Mint kiderül, ismer minket és állítása szerint szereti is a zenénk, de nekem elég sok kételyem van ezzel kapcsolatban, minden esetre tagadja. Úgy láttam, hogy eléggé rosszul érzi magát, nem sokat járhat bulizni, így, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget hoztam neki egy italt, majd kimentünk.
- Mi a baj? Nem bírsz annyira minket, de nem akarod Grace-t megbántani? - Próbálkoztam még egyszer, de makacsul még mindig azt állítja, hogy imád, de nem is értem, hogy miért nem akarok neki hinni, csak olyan fura.
- Jól vagy? - Kérdeztem, rá mert nem kicsit elkezdett köhögni.
- Ig-gen, csak ne-em bíro-om a füstö-öt. -Én akkora barom vagyok! Mi a fenéért nem vettem észre, hogy rosszul érzi magát? Gyorsan indultam volna valami innivalóért, de utánam szólt, hogy van még. És meglepetésemre egyszerre lehúzta.
- Jobban vagy? - Van egy olyan érzésem, hogy ez a sör kicsit sok volt neki, és nem is tévedtem, nem kicsit becsípett és valami lovakról meg macskákról hadovált. Gondoltam ilyen állapotban úgysem lehet vele beszélni így én is berúgtam. A következő amire emlékszem az hogy reggel sajogó fejjel, meztelünk fekszünk Rinával egy ágyban.

Rina
- Aszta de k*rvára fáj a fejem! Mi a jó fene történt tegnaaa… - Halkult el mikor körbe nézett.
- Sejtelmem sincs. - Mondtam lángoló fejjel. - De nekem most el kell mennem.
- Hova?
- Ö, izé meg kell néznem a macskám. - Jól van Rina ennél átlátszóbb hazugságot nem is találhattál volna… - Akkor, szia! - Rohantam ki a szobából. Akkor hülye vagyok, hogy lehettem ilyen felelőtlen? És miért kellett így elrohannom? Lefogadom, többet nem látom… És Grace is tuti aggódni fog, csak így felszívódtam. De különben is ez az ő hibája! Ő rángatott bele! Más részt viszont én egyeztem bele… Mondhattam volna, hogy nem. Ajj, olyan sikíthatnékom van! Ebből a magammal folytatott kis eszmecserémből a telefonom csengése zökkentett ki, ami majdnem a szívrohamot hozta rám.
- Rina! Hová tűntél?
- Én? Itthon vagyok. - Mondtam tetettet nyugodtsággal.
- Rinaa! Ne csinálj, ilyet többet azt hittem elraboltak vagy mit tudom én!
- Jó, jó bocsi.
- Na és, te hogy vagy? Nekem szétmegy a fejem.
- Szint úgy…
- Akkor a shopingolás lefújva, gondolom.
- Elég valószínű.