18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 3.rész

- Akkor a shopingolás lefújva, gondolom.
- Elég valószínű.

- Gondolom már kijózanodtál. - Alított be vasárnap Grace hozzám.
- Úgy ahogy.
- Na és, milyen volt az első bulid?
- Hát, fura… - Vörösödött el a fejem mikor visszagondoltam a szombat reggelre.
- Ennél bővebb válaszra számítottam… De amúgy mit csináltatok ti Andy-vel az udvaron? Totál részegen jöttél vissza.
- Beszélgettünk.
- Hogy te milyen bőbeszédű vagy ma reggel… - Mondta ironikusan.
- Még egy kicsit fáj a fejem.
- Oh! De, várj… Te hol is voltál mikor felhívtalak?
- Öm, itthon.
- És mikor jöttél haza?
- Reggel, nem tudom hánykor.
- Hm… és hol voltál egész este?
- Mi? Hát ott a buliban.
- Miután visszajöttetek Andy-vel hadováltál valamit és eltüntetek mind ketten, most, hogy belegondolok öt se láttam…
- Tényleg? - Röhögtem kínosan. - Biztos bementünk valami szobába… - De hülye vagyok! Az összes ki fogás közül pont ezt kellett mondanom!
- Most mi van? - Kérdeztem mivel Grace elég furán nézett rám.
- Nagyon, nagyon fura vagy te nekem…
- Valóban? Miért?
- Semmi.
- Hö?
- Nem jössz át? A bátyám holnap indul a turnéra és elég sokáig nem látom, így ma át jön és dumálunk kicsit.
- Pia mellet? Mert nincs kedvem még egyszer berúgni.
- Nem dehogy is, csak beszélgetünk.
- Nem, inkább most nem.
- Hát jó, te tudod. Akkor, szia.
- Szia. - Miután elment nem tudtam csak így ülni és várni a, nem is tudom mire, így gondoltam sétálok egyet. Végül találtam egy kávézót, ami valami csoda folytán nyitva volt vasárnap, és ezt az alkalmat ki is használtam és rendeltem egy jó erős kávét. Ez egy elég kicsi, de hangulatos kis kávézó volt, alig voltak néhányan, ami nem is meglepő mivel vasárnap mindenki a családjával van. Apropó család, nem is mondtam még, hogy miért is nem élek a családommal. Ez igen egyszerű, elköltöztem. Nem történt senkivel semmi nem halt meg még senkim csak egyszerűen nem bírtam ott élni. Nagyon szeretem a szüleim meg minden, de néha azért kell egy kis nyugalom így Amerikába költöztem. De sajnos nem Los Angeles-be, mert elég drága házak vannak ott így a kevésbé híres Kansas városába jöttem. Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy Grace miért itt lakik, amikor simán mehetne a csodálatos Los Angelesbe. Ez azért van, mert a nagyszülei itt élnek, mivel ők nem vágynak arra a nagy nyüzsgő városi életre, nem mintha itt nem lenne, de a riporterek kevesebb eséllyel keresik itt őket. Grace pedig úgy döntött, hogy közel akar maradni hozzájuk.
Épp azon gondolkoztam, milyen sokat is szoktam magamban gondolkozni, amikor az ajtó harangja csilingelt és kinyílt az ajtó én meg lefagytam. Nem hittem el amit látok az lépett be aki miatt direkt nem mentem Grace-el, hogy ne találkozzunk.
- Hát te? - Jött oda.
- Hát én? - Kérdeztem vissza kínosan.
- Hogy, hogy vasárnap délelőtt itt ücsörögsz?
- Nem tudom, és te miért vagy itt?
- Tudod ez elég vicces.
- Mi?
- Igazság szerint azért vagyok itt, hogy… ne sértődj meg nincs semmi bajom veled, de, hogy ne találkozzunk és tessék… Ilyen az én szerencsém. - Erre nem tudtam mit mondani csak elkezdtem röhögni. - Hát most mit röhögsz?
- Semmi. - Erre elég durcásan nézett így csak elmondtam. - Én is pont ezért vagyok itt, azt gondoltam, hogy te is ott leszel Grace-nél.
- Hát ennyit erről. De komolyra fordítva a szót, a múltkori…
- Ne! Kérlek, ne beszéljünk erről…
- Figyelj ez nekem is elég ciki, de meg kell beszélnünk.
- Igen tudom… De ne most.
- Hát jó.
- Köszi.

18 Az Unalmas Életem Vége, Vagy a Kezdete? 2.rész

Ez után már nem emlékszem, hogy mi történt, még annyi rémlik, hogy visszamentünk én valamit hadováltam Grace-nek, Andy meg még vagy két pohárral biztos ivott. A többi töksötétség.
A legközelebbi emlékem az, hogy sajogó fejjel, meztelünk a szintén meztelen Andy mellett ébredtem. Fogalmam nincs, hogy mi történt, de nem sejtek sok jót.

Andy
Már mikor felébredtem éreztem, hogy nem lesz semmi ez a nap. Juliet és köztem szinte érezhetően szikrázott a levegő. Nem kell túl sok, hogy robbanjon. És ez az incidens nem is váratott sokáig magára.
- Mond hol voltál te tegnap este?! - Kezdte Juliet.
- Mondtam már, hogy a fiukkal! Különben is tegnap te sem voltál itthon!
- A barátnőimmel voltam! Csak nem feltételezed, hogy megcsaltalak!
- Nem! Én meg sem említettem volna! Te hoztad fel!
- Hogy lehetsz ilyen…
- Na, milyen? Mond ki!
- Ilyen, faragatlan tuskó! Aki esténkét valami 2 centes k*rvával csal!
- Még én, csallak? És mi van azokkal a mézes mázos telefonbeszélgetésekkel?!
- Az, az… A fenébe is hagyj békén!
- Örömmel! - Azzal kiviharoztam a házból, nem tudtam hova megyek, csak valahova, gyorsan. Történetesen Ashley-nél kötöttem ki.
- Hé, szia! Mi van veled ilyen hirtelen?
- Asszem szakítottunk.
- Ezt nem mondod komolyan…
- De.
- De mégis hogyan?
- Hé, kérlek most ne… Valami piára van szükségem.
- Jack Daniels jó lesz?
- Na, látod? Ezért vagy te a legjobb haverom.
- Haha, szóval csak a kollekcióm miatt…
- Meny már. - Bokszoltam vállba. - Nem így értettem.
- Ebből már nem jössz ki jól! - Nevetett fel hangosan majd kapcsolódtam hozzá én is, ezért Ashley a legjobb barátom mert akármilyen sz*rul vagyok meg tud nevettetni.
- Te hallod. - Kezdett bele.
- Nem, süket vagyok…
- Jó, oké, akkor majd leírom. - És komolyan elővett egy papírt és egy tollat.
- Nehogy leírd! - fenyegettem meg.
- Akkor csak nem vagy süket. Szóval, ugye nekem CC-nek és Ronnie-nak jelenleg nincs kapcsolatunk így a Valentin napot nem tudjuk kivel tölteni, úgyhogy elmegyünk bulizni. Mivel már te is single vagy… Eljöhetnél.
- Oké.
- Mi? Komolyan mondod?
- Igen.
- Mond, mennyire viselt meg a szítás?
- Mi van? Menny már, jobb, mint otthon kushadni ABBAN a házban.
- Akkor ezt megbeszéltük.

Épp nagyban röhögtünk mikor begurult a taxi Ronnie húgával, és egy barátnőjével.
- Sziasztok, fiúk! - Jött oda elsőként Grace majd a barátnője is, aki nem tagadom elég csinos volt.
- Ő a legjobb barátnőm, Rina. - Mutatta be. Mint kiderül, ismer minket és állítása szerint szereti is a zenénk, de nekem elég sok kételyem van ezzel kapcsolatban, minden esetre tagadja. Úgy láttam, hogy eléggé rosszul érzi magát, nem sokat járhat bulizni, így, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget hoztam neki egy italt, majd kimentünk.
- Mi a baj? Nem bírsz annyira minket, de nem akarod Grace-t megbántani? - Próbálkoztam még egyszer, de makacsul még mindig azt állítja, hogy imád, de nem is értem, hogy miért nem akarok neki hinni, csak olyan fura.
- Jól vagy? - Kérdeztem, rá mert nem kicsit elkezdett köhögni.
- Ig-gen, csak ne-em bíro-om a füstö-öt. -Én akkora barom vagyok! Mi a fenéért nem vettem észre, hogy rosszul érzi magát? Gyorsan indultam volna valami innivalóért, de utánam szólt, hogy van még. És meglepetésemre egyszerre lehúzta.
- Jobban vagy? - Van egy olyan érzésem, hogy ez a sör kicsit sok volt neki, és nem is tévedtem, nem kicsit becsípett és valami lovakról meg macskákról hadovált. Gondoltam ilyen állapotban úgysem lehet vele beszélni így én is berúgtam. A következő amire emlékszem az hogy reggel sajogó fejjel, meztelünk fekszünk Rinával egy ágyban.

Rina
- Aszta de k*rvára fáj a fejem! Mi a jó fene történt tegnaaa… - Halkult el mikor körbe nézett.
- Sejtelmem sincs. - Mondtam lángoló fejjel. - De nekem most el kell mennem.
- Hova?
- Ö, izé meg kell néznem a macskám. - Jól van Rina ennél átlátszóbb hazugságot nem is találhattál volna… - Akkor, szia! - Rohantam ki a szobából. Akkor hülye vagyok, hogy lehettem ilyen felelőtlen? És miért kellett így elrohannom? Lefogadom, többet nem látom… És Grace is tuti aggódni fog, csak így felszívódtam. De különben is ez az ő hibája! Ő rángatott bele! Más részt viszont én egyeztem bele… Mondhattam volna, hogy nem. Ajj, olyan sikíthatnékom van! Ebből a magammal folytatott kis eszmecserémből a telefonom csengése zökkentett ki, ami majdnem a szívrohamot hozta rám.
- Rina! Hová tűntél?
- Én? Itthon vagyok. - Mondtam tetettet nyugodtsággal.
- Rinaa! Ne csinálj, ilyet többet azt hittem elraboltak vagy mit tudom én!
- Jó, jó bocsi.
- Na és, te hogy vagy? Nekem szétmegy a fejem.
- Szint úgy…
- Akkor a shopingolás lefújva, gondolom.
- Elég valószínű.